Szerver/Üzlet
sulaki - 2021-03-29
Az új múzeum megvalósítására Emre Arolatot, a világhírű török építészt és cégét, az
Az ABB 2020 májusában indította el „Kőbe zárt zene” (Frozen Music) című gondolatébresztő építészeti videósorozatát, melyinnovatív épületeket és az azokat megálmodó építészeket mutat be a világ különböző tájairól. A sorozatkövetkező része bepillantást enged az új Isztambuli Festészeti és Szobrászati Múzeumba, mely hat éven át épült, és hamarosan megnyitja kapuit.
A sorozat címe arra a gondolatra utal, melyet írók és költők, köztük Wolfgang von Goethe is népszerűsítettek, miszerint az „építészet kőbe zárt zene”. A pár perces filmalkotások áttekintik az épület tervezését az elhelyezkedés, környezeti hatás, funkció és az új technológiák alkalmazása szempontjából.
A sorozatnak ezen része fejest ugrik a kultúrába és történelembe – mindezt egyetlen épület, az új Isztambuli Festészeti és Szobrászati Múzeum apropóján, mely hat éven át épült, és hamarosan megnyitja kapuit. A két kontinens találkozási pontján emelt épület stílszerűen két korszakot kapcsol össze. A múzeum korábbi otthona egy történelmi múltú palota volt, benne több mint egy évszázadon átívelő műalkotásokkal. Az új épület feladata, hogy Törökország történelmét a művészet erejével közvetítse a 21. század embere számára.
Az új múzeum megvalósítására Emre Arolatot, a világhírű török építészt és cégét, az Emre Arolat Architecture-t kérték fel. Emre tökéletesen otthon van a török kultúrában, ráadásul különös érzékkel képes ötvözni a történelmit a modernnel. Törökországban egészen a közelmúltig a múzeumokat valamiféle steril, távolságtartó, elitista helynek tekintették, csupán az elmúlt évtizedekben váltak az emberek nyitottabbá és befogadóbbá irányukban. Emre elképzelése szerint az átalakulás folyamatában ez a múzeum lesz a következő lépés.
A projekt már azelőtt különleges volt, hogy egyetlen téglájához hozzányúltak volna. Az új múzeum számára egy elhagyott raktárépületet néztek ki a város kikötői övezetében. Azelőtt a Karaköy-parti „5-ös számú raktár”, amely 2005-ben és 2011-ben az isztambuli biennáléknak adott otthont, lezárt terület volt, ahová senki nem tehette be a lábát, ma pedig egy bárki által látogatható kulturális központ. Első lépésben Emre csapata a beton vázszerkezetig visszabontotta a falakat, így láthatóvá tette az épület szerkezetét, mely a múzeumi tárolók rámpákkal és hidakkal összekapcsolt hálózatát foglalja magában.
15 000 tudományosan kategorizált műtárgyat rendeztek el ezekben a tárolókban a kurátorok elképzelésének megfelelően. Emre szavaival élve, ez a kialakítás „egyszerre szétszabdal és összeköt”. A nyitott, az épület teljes belmagasságával megegyező magasságú átrium és az átlátszó homlokzat mindent mindennel összekapcsol épületen belül, és azon kívül is.
A fények felhasználása az épület egyik jellegzetessége. Amikor alkonyodik, a szűrt fények visszaverődnek a cementlapokról és piros színbe öltöztetik az épületet. Az ABB automatizálási technikák egész arzenálját építette ki, hogy a világítás fényei megfelelően működjenek. A környezeti adottságokat és a közeli tárgyakat érzékelő eszközök úgy szabályozzák a fényforrások működését, hogy a megvilágítás szintje épp megfelelő legyen. A cég intelligens épületfelügyeleti (KNX) platformján keresztül irányított, és a DALI gateway-ek során át kommunikáló rendszer kialakítása rugalmas, egyetlen számítógépről vezérelhető.
A múzeum a múlt feltárásának páratlanul hatékony eszközeként közelebb hozza az ott lakókat városukhoz és saját kultúrájukhoz.
A „Kőbe zárt zene” sorozat további részei ezen a linken tekinthetők meg
A sorozat címe arra a gondolatra utal, melyet írók és költők, köztük Wolfgang von Goethe is népszerűsítettek, miszerint az „építészet kőbe zárt zene”. A pár perces filmalkotások áttekintik az épület tervezését az elhelyezkedés, környezeti hatás, funkció és az új technológiák alkalmazása szempontjából.
A sorozatnak ezen része fejest ugrik a kultúrába és történelembe – mindezt egyetlen épület, az új Isztambuli Festészeti és Szobrászati Múzeum apropóján, mely hat éven át épült, és hamarosan megnyitja kapuit. A két kontinens találkozási pontján emelt épület stílszerűen két korszakot kapcsol össze. A múzeum korábbi otthona egy történelmi múltú palota volt, benne több mint egy évszázadon átívelő műalkotásokkal. Az új épület feladata, hogy Törökország történelmét a művészet erejével közvetítse a 21. század embere számára.
Az új múzeum megvalósítására Emre Arolatot, a világhírű török építészt és cégét, az Emre Arolat Architecture-t kérték fel. Emre tökéletesen otthon van a török kultúrában, ráadásul különös érzékkel képes ötvözni a történelmit a modernnel. Törökországban egészen a közelmúltig a múzeumokat valamiféle steril, távolságtartó, elitista helynek tekintették, csupán az elmúlt évtizedekben váltak az emberek nyitottabbá és befogadóbbá irányukban. Emre elképzelése szerint az átalakulás folyamatában ez a múzeum lesz a következő lépés.
A projekt már azelőtt különleges volt, hogy egyetlen téglájához hozzányúltak volna. Az új múzeum számára egy elhagyott raktárépületet néztek ki a város kikötői övezetében. Azelőtt a Karaköy-parti „5-ös számú raktár”, amely 2005-ben és 2011-ben az isztambuli biennáléknak adott otthont, lezárt terület volt, ahová senki nem tehette be a lábát, ma pedig egy bárki által látogatható kulturális központ. Első lépésben Emre csapata a beton vázszerkezetig visszabontotta a falakat, így láthatóvá tette az épület szerkezetét, mely a múzeumi tárolók rámpákkal és hidakkal összekapcsolt hálózatát foglalja magában.
15 000 tudományosan kategorizált műtárgyat rendeztek el ezekben a tárolókban a kurátorok elképzelésének megfelelően. Emre szavaival élve, ez a kialakítás „egyszerre szétszabdal és összeköt”. A nyitott, az épület teljes belmagasságával megegyező magasságú átrium és az átlátszó homlokzat mindent mindennel összekapcsol épületen belül, és azon kívül is.
A fények felhasználása az épület egyik jellegzetessége. Amikor alkonyodik, a szűrt fények visszaverődnek a cementlapokról és piros színbe öltöztetik az épületet. Az ABB automatizálási technikák egész arzenálját építette ki, hogy a világítás fényei megfelelően működjenek. A környezeti adottságokat és a közeli tárgyakat érzékelő eszközök úgy szabályozzák a fényforrások működését, hogy a megvilágítás szintje épp megfelelő legyen. A cég intelligens épületfelügyeleti (KNX) platformján keresztül irányított, és a DALI gateway-ek során át kommunikáló rendszer kialakítása rugalmas, egyetlen számítógépről vezérelhető.
A múzeum a múlt feltárásának páratlanul hatékony eszközeként közelebb hozza az ott lakókat városukhoz és saját kultúrájukhoz.
A „Kőbe zárt zene” sorozat további részei ezen a linken tekinthetők meg