A Dell termékkínálatán belül az Alienware különleges helyet foglal el. A különleges Alienware játékgépek designjának kulcseleme az ?rlény fej, mely valamilyen formában szinte minden Alienware modellen megtalálható. A csúcskategóriás játék gép megjelenése, sajátos és még az ASUS G sorozatácal vagy az MSI játékgépeivel is könnyedén felveszi a versenyt. A géptest formavilága egészen egyedi és a rendkívüli hatást kelt. A gép megerősített fém váza igazán masszív és stabil, ám a rendkívüli megerősítésnek a nagy súly lett az ára, mivel a gép 5.5 kg-os. 
 

A laptop teljes billenty?zettel rendelkezik, ami egy ekkora gép esetében nem igazán meglepő. Az már annál inkább, hogy a klaviatúra háttérvilágítás négy külön zónára van osztva, melyek színárnyalatát tetszőlegesen határozhatjuk meg. Ez egyrészt segíthet a játékok irányítása során a megfelelő parancsok külön zónába csoportosításában, másrészt és fantasztikus és egyedi látványt nyújt. A háttérvilágítás érdekessége, hogy nemcsak a billenty?k közötti részek, hanem az egyes gombok feliratai és a felső felület szegélye is az adott zónának megfelelő színben pompázik. Az egyes billenty?k a klasszikus, átlagosan 15x13mm-es nyomásfelülettel rendelkeznek. A klaviatúra hagyományos, nem chichlet, rendkívül jól alátámasztott és az angol kiosztás elrendezése is jónak mondható. (Magyar kiosztással sajnos nem valószín?, hogy találkozhatunk) Érdekes módon a jobb egérkattintást helyettesítő gomb hiányzott, illetve csak a numerikus részen volt „Insert” billenty? ami némileg szokatlan.

 

[%IMAGB=15143%]A billenty?zet felett érintés érzékeny gombsort találunk. Az érintőgombok reakció ideje kicsit lassú és nem lehetünk benne biztosak, hogy egy lágyabb érintésre is mindig reagál az amúgy látványos vezérlősor, mely a multimédiás vezérlésen túl néhány egyéb funkció közvetlen elérését is biztosítja. Ezek közt fontos megemlítenünk a nagyon hasznos és egyes más gyártók gépein (például Acer Timeline modellek) is előforduló optikai lemez kiadó gombot, melyet így nem kell a gép oldalát simogatva keresnünk. Az érintőfunkciók jobb szélén egy a teljesítményt csökkentő „gombot”, közvetlen mellette található csészealj ikonnal a gép minden paramétereit, teljesítményét, fényeket, stb. konfiguráló „Parancsnoki központot” nyithatjuk meg, illetve jobbról a harmadik a vezeték nélküli adók kapcsoló funkció.

 

[%IMAGB=15136%]A Synaptics 7.0-ás érintőpad szokványos méret? és az érintés érzékeny felület tökéletesen egy síkban helyezkedik el a csuklótámasszal. Habár az érzékelő felület textúrája eltér a csuklótámasztól, ez tapintással alig észrevehető. Talán épp ezért a tervezők egy szintén tetszőlegesen szabályozható, világító kerettel vették körül az egész érintőpadot, beleértve az egybefüggő borítást kapott egérgombokat. Habár maga a képes lenne multi-touch gesztusokra a gyárilag telepített eszközmeghajtó sajnos nem tartalmazza ezeket a funkciókat.

 

Fura módon az érintőpad feletti része a borításnak, furcsán kopogott, olyan hangot adva, mintha a külső borítás nem feküdne fel teljesen a belső vázra. Ez a hiba nem feltétlenül széria hiba, hiszen a nálunk járt változat egy sok ezer kilométerről érkezett tesztmodell volt.

 

Hang

 

Jó minőség? hangrendszert notebookba építeni kész rémálom a tervezőknek. A piacon mindössze néhány olyan noteszgép akad, melyek hangja kellően erős, tiszta és valóban szépen szól. Ilyenek az Acer 8942G/8943G modelljei, vagy a Toshiba Qosmio családja, illetve az Asus NX90 és N sorozatú, SonicMaster hangrendszer? gépei. Mostani tesztmodellünkben egy az előbbiekhez mérhető, erős hangrendszer került, mely puszta hangerő tekintetében az egyik legerősebb, amit eddig hallottunk. A hangerő mit sem érne megfelelő hangterjedelem nélkül, ám Az M17x-nek e tekintetben sincs miért szégyenkeznie.

 

Két apróbb gyenge pontot véltünk felfedezni az M17x hangrendszerében, ám egyik sem olyan kritikus hogy komolyan zavaró lenne. Az egyik a kissé dobozszer? hangzás, a másik pedig az extra magas hangoknál a gép bal oldalánál időként fellépő rezonancia, melyet csak tömörítetlen, eredeti audio forrásoknál hallhatunk, de akkor is csak nagyon ritkán, egy-egy pillanatra. 

 

Természetesen az Alienware M17x sem kelhet versenyre egy jó külső hangfal szettel, ám játékokhoz és filmnézéshez tökéletesen megfelel, és bőven benne van az öt legjobb hangrendszerrel rendelkező noteszgépek listájában. 

 

Időnként halkan, de hallható egy fura nyikorgás szer? hang, mely feltehetően valamilyen a hangrendszerbe sz?rődő elektromos zavar eredménye.

 

[%IMAGB=15151%]Az erő az ufókkal van

Az Alienware M17x rendkívüli teljesítményre képes. A gép központi egysége a már jól ismert négymagos Core i7 720QM modell, mely 1.6 GHz-es alap órajelen ketyeg és 6 harmadszint? gyorsító tárat tartalmaz. A a TubroBoost funkció révén képes maximálisan 2.8 GHz-es sebességre gyorsulni. A processzort Intel Ibex Peak-M PM55 lapkakészlet és 4 1333 MHz-es rendszermemória támogatja. A grafikus teljesítményről ATI Mobility Radeon 4870 dedikált videokártya gondoskodik, mely 1024 MB saját memória felett rendelkezik. A notebook 17 képernyője 1920x1080 képpontos vagyis felbontású. A háttérvilágítású képernyő tükröződő bevonatot kapott egy megerősített extra védőborítás formájában.

 

Tesztmodellünkben ugyan csak egyetlen WesternDigital gyártmányú foglalt helyet, ám ?rlényünk méretes gyomrában akár két szabványos 2.5 colos adattároló is elférne, melyeket akár 0 vagy RAID 1 módban is használhatnánk. A mi ?rlényünk 320 GB kapacitású 7200 sebesség? -vel büszkélkedhetett, mely a mozgóalkatrészes kategóriában kifejezetten gyorsnak számít. A lehetséges gyári opciók közt természetesen választható két illetve akár meghajtó is. Tesztmodellünk egyetlen komolyabb hiányosság a Blu-ray meghajtó volt, mely egy ilyen gépnél elvárható lett volna. Viszont a gépbe került CD/DVD író tálca nélküli kialakítású, mely roppant praktikus és több hely marad a gyártók számára is az optikai meghajtó körül, melyet a Dell mérnökei ki is használtak. Az optikai lemez nyílás fölé került az SD, MMC, MS, Pro és formátumokkal is boldoguló kártyaolvasó, valamint 54 mm-es foglalat is.

 

[%IMAGB=15139%]Csatlakozások

 

Az Alienware M17x természetesen 802.11a/b/g/n képes és 2.1 adóvevővel is rendelkezett, ami alapvetőnek mondható. A vezetékes csatlakozási lehetőségek széles skálája azonban igazán leny?köző. A laptop bal oldalán a csatlakozó mellett és is került a gépre, valamint a Gigabites kártyához tartozó foglalat mellé két állított 2.0 kapu csatlakozó és sorakozik egymás mellett. A laptop jobb oldalára az optikai meghajtó társaságába kerültek az audio kimenetek, melyek közt két fejhallgató kimenetet is találunk, illetve két további USB kapu.

A portok elrendezéses jónak mondható, habár az USB kapuk lehetnének egy picit szellősebben, illetve az ExpressCard illesztő túl közel található az optikai lemez nyíláshoz, mely így néha zavaró lehet. A tápcsatlakozó a gép hátulján, középre került, melyet megtalálni sem egyszer? és nehezíti a laptop elhelyezését is.

 

[%IMAGB=15147%] Teljesítmény

 

Habár a nálunk járt Alienware modell messze nem a legerősebb konfiguráció volt amit a Dell kínál, mégis egyike a legerősebb játékgépeknek melyeket valaha próbáltunk. A gépben található processzorra nem lehetett panaszunk és az ATI HD4870 is egy igazán erős, nagy teljesítmény? kártya, mely gördülékenyen megbirkózott a játékokkal is. Egyetlen apróbb negatívum, hogy a grafikus rendszer nem DirectX 11 kompatibilis, ám ettől eltekintve mindennel megbirkózott a gép. (A tesztmodellünk némi felárért cserébe választható kettős videokártyával is ahol a két ATI csúcsmodell Crossfire üzemmódban m?ködik.)

 

[%IMAGB=15148%]A laptop probléma nélkül futtatta a Crysis-t felbontáson magas grafikai beállításokkal, ám Full-HD felbontásnál, minden lehetséges opciót maximális minőségre állítva, már csak átlagosan 12.44 sebességet ért el. A mark teszteken is kiválóan teljesített, hiszen 3D Mark 2005-ben 13157 pontot, míg 2006-ban 9802 pontot ért el, de még 3D Mark Vantage alatt is 6150 pontot produkált a rendszer. A tesztmodellünk a Far Cry 2 tesztet is jól vette, és 720p felbontás, négyszeres élsimítás és magas grafikus beállítások mellett átlagosan 49.20 fps-t ért el, ami igazán figyelemre méltó.

 

[%IMAGB=15144%]Összességében elmondatjuk, hogy a tesztelt Alienware modell egy igazán erős játékgép, mely bár nem a legerősebb konfigurációban érkezett hozzánk, gond nélkül megállja a helyét bármilyen multimédiás feladat vagy játék során, habár Full-HD felbontásnál nem árt odafigyelni a beállításokra, hogy akadás mentes játékmenetekben lehessen részünk.

 

[%IMAGB=15150%]Záró gondolatok

 

A Dell Alienware M17x egy igazán erős játékgép, mely a meggyőző belső erő mellett extravagáns külsővel is rendelkezik. A laptop azonban korántsem kellemes utazótárs, ugyanis nemcsak hatalmas, hanem 5 kg feletti súlyával még kategóriáján belül is nehézsúlyának számít. A hordozhatóságot tovább rontja a gyenge üzemidő mely nem meglepő módon 50 perc és két óra közt mozog terheléstől függően annak ellenére, hogy 9 cellás, 85 Wh kapacitású akkumulátor tartozik a méretes ?rlényhez. A gép teljesítménye meggyőző, megjelenése magával ragadó és a masszív alumínium váz kellő stabilitást biztosít. A zajszint erős terhelés alatt nagyon magas tud lenni és furcsa, hogy a gépbe nem került multi-touch érintőpad, illetve a is elvárható lenne. Ezektől az apróbb kellemetlenségektől eltekintve a Dell Alienware M17x egy leny?göző és nagyszer? laptop ám meglehetősen drága, hiszen a nálunk járt, konfiguráció (mely nem a legerősebb gyári konfiguráció) közel 700 ezer forintba kerül.

 

A tesztmodellt a Dell biztosította számunkra, köszönjük!

 

Web: [%A=http://www.dell.com/us/p/alienware-m17x/pd?refid=laptop-alienware-m17x&~ck=mn%]www.dell.com[%A%]

Ára: 650-700 ezer forint közt