Warning: session_start(): open(/var/cpanel/php/sessions/ea-php54/sess_l20fsq776th8nh0o546m5sjkn3, O_RDWR) failed: No space left on device (28) in /home/itextreme/public_html/index.php on line 3
IT-Extreme - A fényadó – MegaJet 600 stúdióvaku

Lap tetejére
Hirek Tesztek RSS facebook
IT-Extreme hírportál
Fotózás
Prikkel_Mika - 2010-04-08

A fotóstúdió eszközeit bemutató cikksorozatunkban ezúttal a szükséges fény előállítására szolgáló stúdióvakuk közül teszteltünk egyet.

Erõs felépítés, gyors feltöltés, jól megépített hûtés.
9.6 pont
9.6 pont
9.6 pont
9.3 pont
összpontszám: 9.5 pont
Nehezen értelmezhetõ funkciókódok.



"Fiat lux!" – mondá az Úr és lőn. Neki még ilyen egyszerû volt a fényelőállítás kérdése, de egy mai fotósnak, akinek a világ összes fénye sem elég, már különböző készülékekre kell hagyatkoznia, ha fényre van szüksége. Márpepdig ez sokszor előfordul, hiszen a fényképekhez fény kell, sok fény. Van amikor nagyon-nagyon sok fény. Ennek okába most nem megyünk bele, mert az egy külön témakört jelent, így csak annyit szögezünk le, hogy minél több fény áll egy fotós rendelkezésére, annál szebb fényképeket tud készíteni, hiszen annál jobban tudja a fényeket, árnyékokat variálni a képen: a különböző fényformálók segítségével, különböző irányokból megvilágítani a tárgyat, ráadásul nagyobb erősségû fényben minden szebben mutat.
Jelen cikkünk alanya egy profi stúdióvaku, amit kifejezetten a fenti célra terveztek és állítottak elő: pontosan szabályozható, nagyon sok fényt ad a fotósnak. A Photodynamic cég MegaJet 600-as néven futó modelljéről van szó, aminek a nevéből is látszik, hogy távol-keleti eredetû. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a világ azon szegletéből ma már nagyon sokféle áru érkezik hozzánk, miért épp a
vakuk
lennének kivételek. Ráadásul, ahogy a múltkori cikkünkben is kifejtettük, a stúdiófotózás eszközeinek bemutatásakor a minőséget is szem előtt tartjuk, de ezúttal sem kell megalkudnunk. A szóban forgó készülék ugyanis a legjobb minőséget képviseli – mindezt a térségre jellemző kedvező áron.[%IMAGE=13242%]
A leginkább kínai és dél-koreai stúdiótechnikai termékek európai felbukkanása nem egyik pillanatról a másikra zajlott, hanem már több évtizede tartó folyamat eredménye. Ezek a gyártók némelyike ugyanis már a nagyobb európai gyártók (Broncolor, Bowens, Hensel, Profoto, stb.) 1950-es években történt indulása után az 1970-es évek végén elkezdte mûködését, s ők ma már jelentős termékskálával vannak jelen a piacon. Ezek a termékek gyakorlatilag minden tekintetben versenyképesek a nagy európai gyártók hasonló termékeivel is, ami leginkább a mûszaki minőségre és a modern szolgáltatásokra igaz, mindezt jóval kedvezőbb áron biztosítva. Néhány készülékcsoporttal nem nagyon foglalkoznak a távol-keleten és kiegészítőkből sem olyan a kínálat, mint az Európai gyártóknál, de az amatőr vagy félprofi fotósok szinte minden igényét ki tudják már elégíteni. Így kedvező alternatívát kínálnak akár a havonta csak néhányszor fotózgató hobbyfotósnak ugyanúgy, mint a hetente többször dolgozó profinak.

Külcsín


Külcsín
A MegaJet 600 stúdióvaku megjelenése minden vonatkozásban bizalmat gerjeszt. Egyrészt a formatervezés teljesen európai lett, ami ebben az esetben egy pozitív kategóriát jelöl, azaz szép és célszerû. Másrészt a felhasznált anyagok minősége is profizmust sugall.
Aki használt már ilyen vakukat, az tudja, hogy van néhány szempont, aminek egy jobb
vaku
megfelel és ezáltal növeli annak használati értékét. Mivel egy ilyen készülék nem nagyon szokott reflektorfénybe kerülni (hiszen ő maga a reflektor –hö!), sok gyártó nem ad az esztétikus külsőre. Míg ez egy szerszámgép esetében még nem annyira fontos, addig egy fényképésznél, aki a vizuális örömöket kutatja és fogalmazza meg, már sokkal fontosabb. Ezért örülünk mindig, amikor egy jobbra sikeredett formatervvel találkozunk ezen a téren. Nos, a MegaJettel nem fog a gyártó dizájnversenyt nyerni, de a formavilágán így is látszik, hogy a célszerûség volt a domináns szempont az esztétikai pozitívumok mellett.[%IMAGE=13243%]
A vaku az ún. fejgenerátoros stúdióvakuk csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy a készülékházba építik be a vakucső elvillanásához energiát biztosító áramköröket is. (A másik csoport a generátoros vakuké, ahol ez az egység külön van, de őket most nem bántjuk.) Jelen esetben tehát egy viszonylag nehéz (3 kg) készülékről van szó. A szükséges stabilitást és tartást jól biztosítja a húzott alumínium készülékház, ami biztosan öleli körül a beépített alkatrészeket. A vakutest vége készült csak mûanyagból, amin csupán a ki/bekapcsológomb található (és a biztosítékdoboz). A másik végen találjuk a bajonettet, a vakucsövet és a beállítóizzót, amiket szállításkor egy erős mûanyag kupak véd. A bajonettre majdnem minden távol-keleti, valamint a Bowens cég által gyártott fényformáló eszköz rácsatlakoztatható, így elég gazdaságosan megoldható ez a kérdéskör (mint minden fényképezőgép-gyártó, a vakugyártók is saját bajonettet használnak, így nem mindegyik kompatibilis egymással; a távol-keleti cégek a Bowens-bajonettet vették át).
Ami nagyon tetszett, az a kezelőpanel elhelyezése volt (a kialakítása már nem annyira, de erről később): ugyanis a készülékház oldalára került, ami nagy mértékben megkönnyíti a vaku kezelését. Sok más gyártó ugyanis a ház végére teszi a kezelőszerveket (ahol ennél a ki/bekapcsológomb van), ami ugyan első ránézésre nem különösen gond, de használat közben már igen. Ugyanis amint kicsit lefelé fordítjuk a fejet és megemeljük az állványon szemmagasság fölé, mindjárt nem látjuk egyáltalán, milyen értékeket állítottunk be. Így vagy létrát használunk, vagy le-fel emelgetjük a fejet az állványon. Ennél sokkal jobb, ha oldalt van a panel, így minden körülmény között látható. Ez ugyan felvet egy másik problémát, de ezúttal ezt is jól oldották meg a mérnökök: a fejet tartó villa csak egy szárú és egy ponton csatlakozik a fejhez, ami nagyobb szoftboxoknál azok nagyobb súlya miatt probléma lehet. De itt a csatlakozást elég erősre készítették, ráadásul egy gumialátét is segít a szorításban, így már kisebb erőnél kitûnően tartja a fejet.[%IMAGE=13244%]
A kezelőpanel nagyobb részét a fejünket 90 fokkal elforgatva kell nézni és értelmezni, ami nem túl felhasználóbarát, de megszokható jellemző. Az viszont nagyon felhasználóbarát, hogy a háttérvilágítást erősre állították, így a stúdió sokszor sötét fényében is jól láthatók a beállított értékek. A panel kezelése egyszerû: erős fólia alatti mikrokapcsolók segítségével történik, ráadásul akár megfordítható a leolvasás iránya is.
Összességében elmondható, hogy jól megtervezett és minőségi anyagokból felépített készülékről van szó, amit kifejezetten nagy igénybevételre gyártottak.

Belbecs


Belbecs

Itt két részre oszlik a beszámoló: egyrészt a vaku igazi belsejére, másrészt annak tudására. Az igazi belső azért fontos, mert nagyobb részben ez különbözteti meg az alsó kategóriás stúdióvakukat a profiktól. Ugyanúgy, mint az autóknál: a különböző funkciókra mennyi és milyen minőségû alkatrészeket építenek be a gyártók. Ebben az esetben elmondhatjuk, hogy minden szükséges mûszaki paramétert biztosított a gyár a biztos és megbízható mûködéshez. A belső alkatrészeket nem írjuk le, mert mi sem néztünk bele és nem is fontosak, de az importőr elmondása szerint (aki egyébként stúdióvakuk szervizelésével is foglalkozik, tehát látott már egyet s mást ebben a témában) azok a legjobb minőséget képviselik és úgy kerültek elhelyezésre a belső térben, hogy a szellőző ventilátor a leghatékonyabban tudja hûteni a kényesebb alkatrészeket is. Ami pedig nem egyszerû dolog, mert az ilyen vakuk belül elég zsúfoltak, tehát jó, ha már a tervezéskor figyelnek erre is. Profi használatkor pedig nagyon elkél a hûtés, az olcsóbb vakuk, amikben nincs ilyen, pont emiatt mennek tönkre a legtöbbször.[%IMAGE=13245%]
A tudás, avagy inkább a szolgáltatások pedig a következők: alapvetően egy szabályozható fényerejû stúdióvaku külön szabályozható beállítófénnyel, valamint egy teljes értékû folyamatos fényû lámpa, szabályozható fényerősséggel. Ezt a kettős funkciót is profin oldották meg: amikor csak a lámpát használjuk (pl. videofelvétel), a vakucsövet ellátó és szabályzó áramkörök lekapcsolásra kerülnek, így nem fogyasztanak feleslegesen energiát és nem is használódnak feleslegesen, emellett nem is villanhat el még véletlenül sem a vakucső.
Vaku üzemmódban a beállítófény lehet teljesen kikapcsolva, vagy a vaku fényerejéhez igazítva. A vaku elvillanhat egy másik vaku villanására is, de ez is kikapcsolható (azaz a beépített  fényszenzor kapcsolható ki és be). A vaku töltöttségét jelző hang is ki/bekapcsolható.
De ami a legjobban tetszett, az a memória. A különböző beállításokat (fényerősség, funkciók) el tudjuk menteni, így egy összetettebb fotózáskor a lámpák mozgatásakor nem kell minden fényt újra kimérni és beállítani, hanem csak a memóriából kell előhívni a megfelelőt.
A panel kezelését ugyan a fenti pár mondatban ismertettük (a vezeték nélküli vezérlésre nem tértünk ki, mert a gyártó nem támogatja az európai bevezetését egyelőre), de mindezt a gyakorlatban már nem ilyen egyszerû végrehajtani. Legalábbis nem az első pár alkalommal. A kezelőfelületet ugyanis sikerült megbonyolítani: ugyan a piktogramok még érthetőek és értelmezhetőek, de a digitális számok és betûk adta kódok, amik sorban egymást követik a kijelzőn, már nem egyértelmûek, külön meg kell tanulni a jelentésüket ás a hozzájuk tartozó beállítási lehetőségeket. Miután ez sikerült, már egy teljes értékû stúdióvakut kapunk.
Egy stúdióvakunál nagyon fontos az egymást követő villanások számát, gyorsaságát meghatározó feltöltési idő és a villanások fényerejének stabilitása, állandósága. Ezek határozzák meg a használhatóságot és mutatják meg, mennyire jól mûködik profi körülmények között. A vakunk esetében mindkét jellemző kimondottan jól alakult: a feltöltési idő teljes teljesítményre mindössze 1,4 másodperc, a villanások állandóságát nézve pedig gyakorlatilag nem tapasztalható eltérés két villanás fényereje között. Ez utóbbi jellemző elérését a speciális áramköri kialakítás mellett az is segíti, hogy a cég nem feszíti túl a villanócsövek teljesítményét, azaz jelen esetben 1000 Ws-os csövet adnak a 600 Ws-os vakuhoz. Így sokkal biztosabb és egyenletesebb mûködés érhető el.[%IMAGE=13246%]
A vaku teljesítményének szabályozása 0,1 FÉ (fényérték) lépésben történik, 61 lépésben, 12-600 Ws tartományban. Ez a gyakorlatban alapreflektort használva 8,6-64,6 közötti kulcsszámterjedelmet jelent.
A teszt során a fotózások alkalmával a vakut egyenletesen jó teljesítményûnek találtuk, így – miután megtanultuk a funkciókódokat – egyszerûen tudtuk használni.

Összegzés


Összegzés

A Photodynamic MegaJet 600 stúdióvaku kedvező árával és jó minőségû felépítésével nagyon jó választás lehet akár hobbyfotósoknak is. A szolgáltatásai révén kreatív munkát tesz lehetővé, a pontos és stabil mûködése pedig széleskörû felhasználási lehetőséget biztosít. Ajánlható minden olyan fotósnak, aki egyelőre csak próbálgatná az otthoni stúdiófotózást, de akár profik is megtalálják a számításaikat a vakuval kapcsolatban. Mivel láthatólag nem pár évre tervezték és gyártották, kezdő fotósok első stúdióvakuja is lehet, ami aztán végigkíséri a fejlődésüket a profi szintig.

[%ITALIC%]Prikkel Mika

[%BOLD%]Specifikációk:

Photodynamic MegaJet 600 stúdióvaku[%BOLD%]

Névleges teljesítmény: 600 Ws
Teljesítmény: 12-600 Ws, 61 lépésben történik
Töltési idő: 0,2-1,4 sec
Villanási sebesség: 1/2381
Kulcsszám: 8,6-64,6
Beállítófény: 10-1000 W
Szinkronfeszültség: 10V
Színhőmérséklet: 5500 K
Hálózati feszültség: AC 220 V 50/60
Hz

Méret: 249x122x123
Súly: 3 kg
Ára: 125 000 Ft

A készüléket a Pgfoton Kft-től kaptuk kölcsön tesztelésre, köszönjük![%ITALIC%]

Warning: Unknown: open(/var/cpanel/php/sessions/ea-php54/sess_l20fsq776th8nh0o546m5sjkn3, O_RDWR) failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0

Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct (/var/cpanel/php/sessions/ea-php54) in Unknown on line 0