Érdekességek
MaxRay - 2009-10-28
A szerzÅ?i jogok rendszere radikális reformra szorul az internet és a mindenki számára hozzáférhetÅ? infokommunikációs technológiák korában...
A szerzői jogok rendszere radikális reformra szorul az
(Az LMP sajtóközleménye) Nem igaz, hogy a közös jogkezelés jelenlegi formája az alkotók érdekeit szolgálja, statisztikák bizonyítják, hogy az ilyen módon beszedett milliárdok túlnyomó része mindössze néhány, a kulturális piacot monopolizáló média-óriásvállalatot gazdagít. Eközben zeneszámok, mozifilmek és könyvek milliói váltak hozzáférhetetlenné amiatt, mert ugyanezeknek a média-óriásvállalatoknak nem éri meg, másnak pedig nem szabad újra kiadni azokat.
Az LMP célja a szerzők és felhasználók azon jogának elismerése, hogy egymás között magáncélú felhasználásra szabad tartalmakat osszanak meg, illetve a szerzők azon alkotmányos jogának megerősítése, hogy ezen túl is megosszák saját müveiket. Azok, akik ma müveikhez szabadabb hozzáférést kívánnak engedni, a Creative Commons licencek segítségével pontosan megszabhatják, hogy mások milyen feltételekkel használhatják fel müveiket. Engedélyezhetik alkotásaik többszörözését, átdolgozását vagy terjesztését, és rendelkezhetnek az esetleges üzleti célú felhasználásokról is.
Az LMP úgy véli, hogy nemzeti és globális kulturális örökségünket fel kell szabadítani, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ehhez meg kell változtatni a törvényeket: a kulturális termékek nem-kereskedelmi célú, nonprofit másolását nem szabad tiltani, éppen ellenkezőleg, minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segíteni. Az egyre szélesebb körben elérhető digitális másolási lehetőségek szabad felhasználása vonatkozzék az internetes fájlcserére is, amit a szerzői jogi lobbi a jogosulatlan kereskedelmi célú másolással összemosva világszerte kriminalizálni igyekszik, miközben évek óta tömegesen megfigyel, hatósági eljárások alá von, büncselekményekkel vádol egyszerü, nem kereskedelmi célból másoló felhasználókat is, amit teljesen elfogadhatatlannak, a szabadságjogok korlátozásának tart az LMP. Egy példa, hogy a Recording Industry Association of America (RIAA) nevü, a multinacionális zenekiadók érdekeit képviselő szervezet az elmúlt években több mint harmincezer, fájlcserélő rendszereken megfigyelt és azonosított felhasználót – köztük sok gyereket és tanulót – perelt be zeneszámok jogosulatlan terjesztéséért. Az új svéd fájlcseretörvény értelmében az ország 9 millió lakosából közel 3 millió rendszeresen fájlcserélő felhasználó vált elvileg büntethetővé. Magyarországon is rendszeresek az úgynevezett warezrazziák.
A közpénzből létrehozott kulturális javakat minden kötöttségtől mentesen szabadon terjeszthetővé kellene tenni, a kereskedelmi célú kultúrjavakat megillető védelmi időt, a kiadók monopóliumát pedig – akár nemzetközi egyezmények megváltoztatása árán is – radikálisan le kell rövidíteni az LMP álláspontja szerint. Az LMP (Lehet más a politika) a svéd Kalózpárthoz hasonlóan az első publikációtól számított öt évet bőven elegendőnek tart arra, hogy a kulturális termékekbe befektetett anyagiak megtérüljenek. „Abszurdnak tartjuk, hogy ez ma az alkotó halálától számított hetven év: egyetlen könyv-, vagy lemezkiadó, filmstúdió sem alapoz üzleti döntést arra, hogy a létrehozott kulturális terméket vásárolni fogják-e még száz év múlva is. Statisztikák bizonyítják, hogy a közös jogkezelő szervezetek által beszedett jogdíjak elenyésző része jut csak az alkotóknak, a jogdíj túlnyomó része a média-monopóliumokat, illetve magukat a közös jogkezelőket gazdagítja.” – nyilatkozza az LMP egy közleményében
Az LMP szerint a fogyasztók másolási szabadságát technológiai úton korlátozó megoldásokat, az úgynevezett digitális jogkezelő rendszereket tiltani, míg a kulturális javak nem kereskedelmi célú gyüjtését, felhasználását, átdolgozását és terjesztését explicit módon támogatni kell. Ennek következményeképpen az LMP eltörölné az úgynevezett üres adathordozó jogdíjat, amely ma akkor is a szerzői jogi lobbit gazdagítja, ha az adathordozót nem jogvédett tartalmak másolására használják. Az üres adathordozó jogdíjak Magyarországon kirívóan magas díjtételének eredményeként a hazai vásárlók a szomszédos országok piacain költenek el évente több tízmilliárd forintot, sok milliárd adóforinttal megrövidítve a magyar költségvetést. Ráadásul az üres adathordozó jogdíjakból a közös jogkezelőhöz befolyó összeg nagyobb részét külföldi jogkezelők részére utalja tovább az Artisjus közös jogkezelő szervezet.
Az LMP nem tudja elfogadni a digitális kommunikáció tömeges, rutinszerü lehallgatása melletti érvként a munkaadók, a gazdasági szereplők vagy a kormány érdekeire való hivatkozást, ahogyan azt is aggályosnak tartja, ha vélelmezett nemzetbiztonsági érdekek miatt történik ugyanez. Az LMP szerint a szerzői jogok sérelme, de terrortámadások, vagy más büncselekmények veszélye sem legitimálhatja egy orwelli rendszer bevezetését: ha egy kormány rutinszerüen megfigyeli az állampolgárait, az minden esetben a hatalommal való visszaélésekhez és a szabadságjogok csorbulásához vezet.
A témával kapcsolatban
internet
és a mindenki számára hozzáférhető infokommunikációs technológiák korában. A jelenlegi rendszer jogtalan előnyökhöz juttat néhány jelentős piaci szereplőt mindannyiunk rovására…
(Az LMP sajtóközleménye) Nem igaz, hogy a közös jogkezelés jelenlegi formája az alkotók érdekeit szolgálja, statisztikák bizonyítják, hogy az ilyen módon beszedett milliárdok túlnyomó része mindössze néhány, a kulturális piacot monopolizáló média-óriásvállalatot gazdagít. Eközben zeneszámok, mozifilmek és könyvek milliói váltak hozzáférhetetlenné amiatt, mert ugyanezeknek a média-óriásvállalatoknak nem éri meg, másnak pedig nem szabad újra kiadni azokat.
Az LMP célja a szerzők és felhasználók azon jogának elismerése, hogy egymás között magáncélú felhasználásra szabad tartalmakat osszanak meg, illetve a szerzők azon alkotmányos jogának megerősítése, hogy ezen túl is megosszák saját müveiket. Azok, akik ma müveikhez szabadabb hozzáférést kívánnak engedni, a Creative Commons licencek segítségével pontosan megszabhatják, hogy mások milyen feltételekkel használhatják fel müveiket. Engedélyezhetik alkotásaik többszörözését, átdolgozását vagy terjesztését, és rendelkezhetnek az esetleges üzleti célú felhasználásokról is.
Az LMP úgy véli, hogy nemzeti és globális kulturális örökségünket fel kell szabadítani, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ehhez meg kell változtatni a törvényeket: a kulturális termékek nem-kereskedelmi célú, nonprofit másolását nem szabad tiltani, éppen ellenkezőleg, minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segíteni. Az egyre szélesebb körben elérhető digitális másolási lehetőségek szabad felhasználása vonatkozzék az internetes fájlcserére is, amit a szerzői jogi lobbi a jogosulatlan kereskedelmi célú másolással összemosva világszerte kriminalizálni igyekszik, miközben évek óta tömegesen megfigyel, hatósági eljárások alá von, büncselekményekkel vádol egyszerü, nem kereskedelmi célból másoló felhasználókat is, amit teljesen elfogadhatatlannak, a szabadságjogok korlátozásának tart az LMP. Egy példa, hogy a Recording Industry Association of America (RIAA) nevü, a multinacionális zenekiadók érdekeit képviselő szervezet az elmúlt években több mint harmincezer, fájlcserélő rendszereken megfigyelt és azonosított felhasználót – köztük sok gyereket és tanulót – perelt be zeneszámok jogosulatlan terjesztéséért. Az új svéd fájlcseretörvény értelmében az ország 9 millió lakosából közel 3 millió rendszeresen fájlcserélő felhasználó vált elvileg büntethetővé. Magyarországon is rendszeresek az úgynevezett warezrazziák.
A közpénzből létrehozott kulturális javakat minden kötöttségtől mentesen szabadon terjeszthetővé kellene tenni, a kereskedelmi célú kultúrjavakat megillető védelmi időt, a kiadók monopóliumát pedig – akár nemzetközi egyezmények megváltoztatása árán is – radikálisan le kell rövidíteni az LMP álláspontja szerint. Az LMP (Lehet más a politika) a svéd Kalózpárthoz hasonlóan az első publikációtól számított öt évet bőven elegendőnek tart arra, hogy a kulturális termékekbe befektetett anyagiak megtérüljenek. „Abszurdnak tartjuk, hogy ez ma az alkotó halálától számított hetven év: egyetlen könyv-, vagy lemezkiadó, filmstúdió sem alapoz üzleti döntést arra, hogy a létrehozott kulturális terméket vásárolni fogják-e még száz év múlva is. Statisztikák bizonyítják, hogy a közös jogkezelő szervezetek által beszedett jogdíjak elenyésző része jut csak az alkotóknak, a jogdíj túlnyomó része a média-monopóliumokat, illetve magukat a közös jogkezelőket gazdagítja.” – nyilatkozza az LMP egy közleményében
Az LMP szerint a fogyasztók másolási szabadságát technológiai úton korlátozó megoldásokat, az úgynevezett digitális jogkezelő rendszereket tiltani, míg a kulturális javak nem kereskedelmi célú gyüjtését, felhasználását, átdolgozását és terjesztését explicit módon támogatni kell. Ennek következményeképpen az LMP eltörölné az úgynevezett üres adathordozó jogdíjat, amely ma akkor is a szerzői jogi lobbit gazdagítja, ha az adathordozót nem jogvédett tartalmak másolására használják. Az üres adathordozó jogdíjak Magyarországon kirívóan magas díjtételének eredményeként a hazai vásárlók a szomszédos országok piacain költenek el évente több tízmilliárd forintot, sok milliárd adóforinttal megrövidítve a magyar költségvetést. Ráadásul az üres adathordozó jogdíjakból a közös jogkezelőhöz befolyó összeg nagyobb részét külföldi jogkezelők részére utalja tovább az Artisjus közös jogkezelő szervezet.
Az LMP nem tudja elfogadni a digitális kommunikáció tömeges, rutinszerü lehallgatása melletti érvként a munkaadók, a gazdasági szereplők vagy a kormány érdekeire való hivatkozást, ahogyan azt is aggályosnak tartja, ha vélelmezett nemzetbiztonsági érdekek miatt történik ugyanez. Az LMP szerint a szerzői jogok sérelme, de terrortámadások, vagy más büncselekmények veszélye sem legitimálhatja egy orwelli rendszer bevezetését: ha egy kormány rutinszerüen megfigyeli az állampolgárait, az minden esetben a hatalommal való visszaélésekhez és a szabadságjogok csorbulásához vezet.
A témával kapcsolatban
blog
is indult a [%A=http://kalozpart.org/%]kalozpart.org[%A%] webcímen.