Érdekes dolog egy fényképezőgépgyár történetét tanulmányozni, hiszen ezen keresztül az egyetemes fényképészet története, technikai fejlődése is megismerhető. Még ha nem is lehetséges az Olympus minden egyes modelljének bemutatása, a fontosabb fényképezőgépeken keresztül is érdekfeszítő és tanulságos fejlődési út bontakozik ki.
Itt van az asztalunkon az Olympus E-P1 digitális fényképezőgép, azaz a pár hete megjelent új modell, a Pen. Tesztelésre kaptuk, nemsokára meg is jelenik a cikk róla. De addig is nézzük, hogy mi a közös az 1959-ben megjelent első modellben és a mostaniban. Hát nem sok. A formáján és a "hangulatán" kívül alig valami. Talán a képformátum méretei mutatnak hasonlóságot, amelyek meghatározzák mindkét modell alaptulajdonságait. De ne csodálkozzunk, 50 év választja el a két modellt! Gyakorlatilag két különböző világ, müszaki és képrögzítési szempontból egyaránt. Az új, digitális Pent a következő héten megjelenő cikkünkben tüzetesen szemügyre vesszük, most a régi, a filmes Penről essen néhány szó.
Az első részben már bemutattuk az Olympus cég fejlődésének első szakaszát. A történetet szándékosan a k[%IMAGE=10906%]ésőbb nagy sikerré váló Pen modell megjelenése előtt zártuk le. Ez a modell ugyanis meghatározó lépcsőfok volt a cég és az egyetemes fényképezés fejlődésében. A Pen lényege ugyanis kettős volt: az egyszerü és az olcsó használhatóság. Az addigra már megszokott 24x36 mm-es képkockát "megfelezve" 24x18 mm-es formátumot használva egyrészt kétszer annyi kép volt elkészíthető, másrészt az egyszerü kezelhetőség és a kis méret miatt tömegek számára vált elérhető a fotózás. Összesen 17 millió darabot adtak el a Pen gépekből.
Az első modell az Olympus Pen volt. Azzal a céllal lakották meg, hogy egy havi keresetért (6000 yen) megvásárolható fényképezőgéppel lépjen a piacra a cég. Annyira jól sikerült a könnyü, kis méretü váz és a kiváló minőségü D-Zuiko objektívek párosítása, hogy a fényképezőt sok profi fotós másodgépnek használta.
1961-ben jelent meg az Olympus PenEE (Electric Eye), a[%IMAGE=10907%]mi egyszerü müködésével, fix fókuszával és 1/60-as zársebességével, valamint automata expozíció-beállításával mindenki számára lehetővé tette jó képek készítését csupán egyetlen gombnyomásra. A kamera ára 10 000 jen volt.
Az 1962-ben megjelent PenEES a világ első, programozható EE zárral szerelt fényképezőgépe volt. [%IMAGE=10925%]A zársebesség 1/30 és 1/250 s között változott automatikusan a fényerősség függyvényében. 3-zónás élességállító rendszer is segítette a pontós fókuszálást.
A PenD modell volt (1962) a csúcsgép a sorozatban, mindent beleépítettek, amit csak lehetett: [%IMAGE=10908%]1,9-es nagy fényerejü objektívet, 1/500-as expozíciós időre képes zárszerkezetet, valamint a fényérték közvetlen leolvashatóságát lehetővé tevő fénymérőt.
Három évvel később jelent meg a PenEM, [%IMAGE=10926%]3 újdonsággal: eletromos zárszerkezet, automata filmtovábbítás és filmvisszatekerés. Az elektromos zár 30 s és 1/500 s közötti tartományban müködött automatikusan. A szükséges tápellátást két akkumulátor szolgáltatta. Annak ellenére, hogy ez a modell az elektronikus technológia és az automatizálás jövöjébe mutató termék volt, az akkori lehetséges gyártási technológiát meghaladó problémák miatt csupán egy évig gyártották.
Az Olympus PenF 1963-ban jelent meg, mint a világ első és egyetlen cserélhető objektíves fél képkocka formátumú fényképezőgépe. [%IMAGE=10909%]Porro-prizmás keresővel és forgó titánium zárral került forgalomba. 20 különféle objektívvel lehett használni ezt a forradalmi újdonságokat tartalmazó fényjépezőgépet – a forgó rendszerü zárszerkezetet, ami a sebességet és a tartósságot ötvözte, az Olympus mérnökei hosszú és fáradságos munkával tökéletesítették.
A PenFT modell 1966-ban került a boltokba. Továbbfejlesztve az F modellt, ez már objektíven keresztül mérő (TTL) fénymérőt kapott. Ha a kamera a tárgyra nézett, a keresőben le lehetett olvasni a rekeszértéket a zársebesség függvényében. Emellett számos további új funkcióval is felszerelték, például gyorsfelhúzókarral és beépített önkioldóval.

Fényképezőgépek elektromos szemekkel

Fényképezőgépek elektromos szemekkel

Az elektromos fénymérők megjelenésével az Olympus elkezdte tanulmányozni azok alkalmazhatóságát a különböző fényképezőgépekben. Az EE, azaz Electric Eye (eletromos szem) elnevezésü rendszer helyet kapott a Pen kamerákban is, de eőtte megjelent a világ első EE-rendszerü fényképezőgépében, az Olympus Auto Eye-ben is. Ez 1960-ban jelent meg, de gyorsan tovább is fejlesztették, így az 1965-ben debütált Olympus 35LE már a világ első, programozható eletronikus zárral felszerelt, [%IMAGE=10921%]vakuszabályzó funkcióval is bíró gépe volt. Az 1/15-1/500 programozható EE eletronikus zárszerkezet CdS fényszenzorral müködött. A szükséges expozíciót a távolság beállításával és az exponálógomb lenyomásával lehetett beállítani.
Az 1971-ben megjelent 35DC (Deluxe Compact) a világ első automata vakufénymérős és ellenfény-kompenzáló fényképezőgépe volt. Egyszerü használhatósága és kiváló képei miatt hamar népszerüvé vált.
[%BOLD%]
Megoldás a 3 legnagyobb problémára[%BOLD%]

A cserélhető objektíves, tükörreflexes fényképezőgépeknél 3 tényező adta a legtöbb problémát: a méret, a súly, valamint a zárszerkezet zaja és rázkódása. Az Olympus az OM-széria létrehozásával oldotta meg ezeket a gondokat. A világ legkönnyebb és legkisebb vázába csomagolta azt a müszaki megoldást, amivel a csillagoktól a baktériumokig mindent le lehetett fényképezni.
A sorozat elődjének tekinthető az 1971-ben piacra dobott Olympus FTL, amivel a cég először tesztelte a tengerentúli piacot. Ez egy tükörreflexes fényképezőgép volt, ami a Praktica 42 mm-es bajonettjét (menetét) kapta. 6 objektív közül lehetett választani, a 28 mm-estől a 20 mm-esig. Ez a típus rövid ideig volt piacon, a szerepe megszünt az OM-1 megjelenésével.
Ez 1973-ban következett be, az OM-széria első gépével piacra került a világ legkisebb és legkönnyebb 35 mm-es tükörreflexes fényképezőgépe. A szövetből készült zárat tökéletesítették és a légfékes rendszerrel csökkentették a tükör mozgása okozta rázkódást. A cég széles körü innivációval csökkentette a gépváz méretét és súlyát, valamint javította a zárszerkezetet. A zár tartóssága is fontos volt, ezért 100 000 expozíciót garantáltak. A kereső mattüvege is cserélhető volt az objektív nyílása felől.
A követkető modell, az OM-2 1975-ben jelent meg rekesz-előválasztásos automata expozíciós (AE) rendszerrel. Az OM-2 volt a világ első TTL-rendszerü direkt fénymérővel felszerelt fényképezőgépe, ami a filmsíkon tudta mérni a tárgyról visszavert fényt. Ezt a funkcióját a saját rendszervakujával is biztosítani tudta használatkor. A -rendszer kifejlesztéséhez az Olympus 35 mm-es filmeket gyüjtött az egész világról, és kimérte a tükröződési hányadost minden egyes tekercsen. A végeredményt felhasználták a zár felületének kialakításakor.[%IMAGE=10913%]
Az OM-2 1984-ben érkezett, 1/2000 s legrövidebb idejü, kontrollált mechanikus zárral (amit elem nélkül is képes volt teljesíteni), ami az elődjeinél kisebb volt. MInt az OM-4-nél, itt is lehetséges volt a középhangsúlyos és szpot fénymérési módok közötti váltás, valamint többszörös mérés is. A későbbi verzió, az OM-3Ti titánium vázzal és továbbfejlesztett funkciókkal jelent meg.
Az OM-2SP (Spot/Program) volt az első OM-szériás kamera programozható expozíciós rendszerrel – szintén 1984-ben. [%IMAGE=10915%]Az OM-rendszerü objektívekkel együtt lehetett használni a program funkciót.
Az OM-sorozat egy számjegyü típusai a profik számára készültek, a két számjegyüek pedig a hétköznapi felhasználóknak. 1970-ben jelentette be az Olympus a kedvező árú OM10-et, [%IMAGE=10917%]ami automata expozíciós (AE) rendszerrel volt felszerelve. Emellett vázba épített motoros filmtovábbító (winder), vaku, és normál zoom objektív jellemezte a gépet, nem csoda, hogy komoly érdeklődést váltott ki és nagyon népszerü volt. A sorozat további képvislői az OM20, OM30 és OM40 voltak.
Az OM707 1986-ban jelent meg, ez volt az első autófókuszos, cserélhető objektíves Olympus fényképezőgép motoros filmtovábbítóval. A legtöbb funkció teljesen automatizált volt, 8-féle objektív közül lehetett választani hozzá. A (vakuval felszerelt) markolatot a benne lévü akkukkal együtt lelehett venni a vázról.[%IMAGE=10918%]
A cserélhető objektíves autófókuszos sorozat utolsó típusa az OM101 volt, azután a cég leállt a vonal fejlesztésével.

Egy gombnyomás, egy kép

Egy gombnyomás, egy kép

Miért a sok vesződés a beállításokkal, ha a lehető legegyszerübben, egy gombnyomással is lehet fényképezni? Erre születtek a kompakt fényképezőgépek. Az Olympus folytatta a teljesen automata, kompakt fényképezőgépekre fejlesztését olyan funkciókkal, mint az autófókusz, az automata filmtovábbítás és beépített vaku. A kompakt kamerás idők csúcsát jelentette a zoomok megjelenése. Az Olympus sikerrel fejlesztette magas minőségü, teljesen automatizált zoom fényképezőgépeit is, mint az IZM-, az OZ- és a µ[mju:] (Stylus) szériák modelljeit. Ezek a fényképezőgépek nagyon hasonlítottak egymáshoz, csak a sok automata funkcióikban különböztek, így csupán néhány érdekesebb terméket mutatunk be.
Az egyik ilyen az O-product névre hallgató fényképezőgép, amely 1988-ban került a boltokba li[%IMAGE=10919%]mitált példányszámban (10 000 Japánban és 10 000 a világ többi részén), Naoki Sakai formatervező munkájaként. Az alumíniumból készült váz egyedi formája körökből és szögletekből állt, egy hasonló designal tervezett vakuval lehetett kiegészíteni.
A másik fényképezőgép az Olympus Ecru volt 1991-ben. Ez a fényképezőgép a természetes élet szépségeire próbálta felhívni a figyelmet a maga módján.
Az Olympus µ széria 1991-ben jelent meg a kompakt fényképezőgépek piacán. Az új technológiai szint és ergonómikus design kombinációja hatalmas sikert és népszerüséget hozott. Az első modell, a legendás µ[mju:]-I az első évben egy millió darabos eladási rekordot ért el. A µ széria még az ürbe is eljutott, ugyanis 1991-ben Helen Sharman ürhajósnő egy ilyen fényképezőgépet vitt magával.
A cseppálló µ család fényképezőgépeiből összesen 41,5 millió darab fogyott el, s ezzel örökös tagságot szerzett a világ legsikeresebb fényképezőgépeinek klubjában.
A µ szériával párhuzamosan jelent meg az L széria, amely az autófókuszos zoom objektívek és a váz egybeépítésével születtek; a formájuk egy L-betüt rajzol ki. [%IMAGE=10920%]Az Olympus új kategóriát hoztot létre, az egyobjektíves, tükörreflexes zoomkameráét.
Az első tag az L1 volt 1990-ben, 4-szeres zoomot kapott -lencsetagokkal. Az L-alak jó kísérletezési lehetőséget adott a tervezőknek: a filmbefüzés módjai, vagy a megfelelő felfüggesztés kialakítása a kamera stabilan tartásához is ilyenek voltak.
A sorozat utolsó tagja az L-5 volt, ami 2002-ben jelent meg. Magas minőségü, 5-szörös zoommal szerelték fel, aminek az átfogása 28-140 mm közötti volt. 20-as kulcsszámú kettős vakurendszere a teljes záridőtartományban szinkronizált volt. [%IMAGE=10922%]A fényképezőgépet szettben lehetet megvenni egy makro lencsével, ami 14 cm-ről tette lehetővé a közelfotózást.

Ekkor már a digitális fényképezőgépek is egyre jobbak lettek, ráadásul egyre olcsóbbak is. Az Olympus sem volt tétlen ezen a téren, de erről majd a sorozatunk utolsó fejezetében, néhány hét múlva írunk.

[%ITALIC%]Prikkel Mika
Fotók: Olympus Corporation[%ITALIC%]